A paleo-ketogén étrend előzményei

A paleo-ketogén étrend előzményei

A ketogén étrend története az elmúlt majdnem száz évben szorosan összefonódott az epilepsziakezelés történetével. 1921-ben Russel Wilder alkalmazta először a Mayo klinikán. (forrás: Dr. Clemens Zsófia, Paleomedicina)


A 20-as és 30-as években az epilepsziás betegek ketogén diétával történő kezelése elterjedt és lényegében kizárólagos módszernek számított az Egyesült Államokban. Az első epilepsziaspecifikus gyógyszer (phenytoin) 1937-ben történő bevezetésével a módszer háttérbe szorult és maradt is évtizedeteken keresztül, mivel a mind újabb antiepileptikumokhoz fűztek reményeket.

A ketogén diéta újrafelfedezését egy hollywoodi producernek köszönhetjük. Jim Abrahams a 90-es évek elején epilepsziás kisfia számára kereste a gyógyulást, akinek epilepsziás rohamait gyógyszerekkel nem tudták befolyásolni. Abrahams laikusként talált rá az évtizedekkel korábban használt módszerre. A kisfiú rohammentessé vált, Abrahams pedig a módszer elkötelezettjévé vált. Dokumentumfilmet forgatott, létrehozott egy alapítványt és cikkeket írt, mellyel a ketogén diétát népszerűsítette. Munkásságával elindította a ketogén diéta második hullámát, amihez később epileptológusok is csatlakoztak. Jelenleg a Baltimore-ban működő Johns Hopkins kórház számít a ketogén diéta fellegvárának.

A 2000-es évektől kezdődően itt a ketogén diéta újabb változataival (módosított Atkins diéta, alacsony glikémiás index diéta) is történtek próbálkozások, keresve a hatékonyság és a megvalósíthatóság közti összhangot. A ketogén étrendet számos epilepszián kívüli neurológiai betegségben is alkalmazzák például fejfájásban és autizmusban. Ezzel párhuzamosan más intézetek belgyógyászati betegségekben is, például 2-es és 1-es típusú cukorbetegségben, metabolikus szindrómában és elhízásban, májbetegségben is sikerrel alkalmazzák (Pérez-Guisado, 2007).

A paleo-ketogén étrend állati zsír-fehérje alapú táplálkozást jelent.


(forrás:Depositphotos_243427092_s-2019.jpg)

Az első olyan tudományos vizsgálatot, ami paleo-ketogénnek tekinthető 1930-ben publikálták (McClellan és Du Bois, 1930). Vilhjalmur Stefansson antropológus és sarkutazó egyszerre volt ötletgazdája és résztvevője ennek a vizsgálatnak. Stefanssonnak meggyőződése volt, hogy az északi sarkkörön túl élő inuitok zsír-hús alapú étrendje teljes értékű és nem egészségtelen. Ennek bizonyítására fogott bele egy társával együtt egy orvosok által ellenőrzött vizsgálatba, amelynek során egy teljes éven keresztül csak állati zsírral, hússal és belsőségekkel táplálkoztak vitamin és ásványi anyag kiegészítés nélkül. A tanulmányban leírtak szerint a vizsgálat alatt mindketten végig egészségesek maradtak, laborparamétereik normál tartományon belül voltak, nem voltak veseproblémára vagy vitaminhiányra utaló tüneteik.

A paleolit táplálkozás alapgondolata, mint a kőkori ember táplálkozását reprodukáló táplálkozási forma, Walter L. Voegtlin gasztroenterológus 1975-ben kiadott könyvében jelenik meg először (Voegtlin, 1975). Voegtlin ebben a nagyívű munkájában elméleti és gyakorlati alapokról indulva fogalmazza meg és vezeti le, hogy az állati zsír-hús alapú étrend tekinthető egyedül olyannak, mint ami tökéletesen illeszkedik az ember élettani működéseihez. Voegtlin a nyers zöldségeket teljes mértékben kizárja, és csak a fermentált zöldségek tekintetében tesz némi engedményt. A gyümölcsöket csak nagyon kis mennyiségben és nem rendszeresen tartja elfogadhatónak.

Nora Gedgaudas legújabb tudományos eredményeket is integráló könyvében szintén az állati zsírokra alapozott paleolit étrend mellett érvel (Gedgaudas, 2011). Maga a paleolit táplálkozás elnevezés Loren Cordaintól származik. Cordain a ma élő természeti népeket vette alapul, amikor megalkotta az általa ideálisnak gondolt táplálkozást. Cordain eredeti elképzelése szerint a paleolit étrend a sovány húsokon, halakon, zöldségeken és gyümölcsökön alapul (Cordain, 2002). Kevéssé ismert, de Cordain a gabonafélék mellett az olajos magvakkal és álgabonákkal kapcsolatban is fogalmaz meg fenntartásokat. A paleolit táplálkozás másik nagy alakja az eredetileg családorvosként dolgozó Staffan Lindeberg, aki a 90-es években a csendes-óceáni Kitava sziget őslakosainak táplálkozását és egészségi állapotát vizsgálta, amit a svédországi népességgel vetett össze, és vont le a paleolit táplálkozás mellett szóló következtetéseket (Lindeberg, 2009).

Magyarországon a paleolit gondolat 2009-ben jelenik meg. Szendi Gábor Paleolit táplálkozás c. munkájában összegezte a nemzetközi szakirodalmat (Szendi, 2009). Szendi az amerikai paleo irányzathoz képest új elemeket vitt az elméletbe, hangsúlyozta például a D-vitamin jelentőségét, valamint rámutatott a koleszterin és az állati telített zsírok megbetegítő szerepét hangsúlyozó elmélet tarthatatlanságára. Magyarországon igen hamar népszerűvé vált a paleolit étrend, amihez az egészségügyi rendszer eredménytelensége is hozzájárult. Ugyanezen okok miatt megjelent az igény a paleo szemléletnek az orvostudományba való integrálására. Az általunk kezelt és követett betegek nagy száma miatt gyorsan jutottunk olyan visszajelzésekhez, amelyek részleteiben tovább finomították a paleolit étrendre vonatkozó ajánlásokat, és abba az irányba mutattak, hogy az eredeti, Voegtlin által megalapozott táplálkozási rendszer, vagyis a paleo-ketogén táplálkozás a leghatékonyabb eszköz a civilizációs betegségek kezelésében.

►Lásd még: 

Összefüggést találtak a szívbetegségek egy jelzőanyaga és a paleoétrend között

Mint minden weboldal, ez is használ cookie-kat, hogy kellemesebb felhasználói élményben legyen része, amikor az oldalunkon jár.
Az “Értem” gomb lenyomásával hozzájárulását adja, hogy elfogadja őket. További tudnivalókat a cookie-król Adatvédelm menüpont alatt talál.