Bár a legmagasabb mortalitású betegségek hátterében gyakran az obezitás (elhízás áll), a társadalombiztosítás jelenleg nem finanszírozza annak konzervatív vagy műtéti kezelését sem.

Az 1-es típusú diabetes mellitus (1TDM) társulása különféle autoimmun betegségekkel jól ismert jelenség. Gyakorisági sorrendben az autoimmun thyreoiditis (AIT), a coeliakia és az Addison-betegség társulásával kell számolnunk. (Derzbach L., és mtsai.: Pajzsmirigybetegségek gyermekkori 1-es típusú diabéteszben. Gyermekgyógyászat, 2012; 63. (4.))

A terhesség alatti gluténfogyasztás összefüggésben állhat a magzat később kifejlődő 1-es típusú cukorbetegségével – derül ki egy nemrég megjelent dán kohorsz vizsgálatból. 

Bizonyos gyógyszerek alkalmazása befolyásolhatja a TSH-szekréciót, a T3-, T4-képzést és ezek transzportját vagy metabolizmusát, valamint olyan biokémiai változásokat idézhetnek elő, melyekhez nem társul pajzsmirigyfunkció-zavar. 

A rutin klinikai gyakorlatban a betegek gyakran érdeklődnek a pajzsmirigy betegség kezelésére vagy visszafordítására vonatkozó diétás lehetőségekről, mikroelemek vagy vitaminok pótlásáról. Ebben a tájékoztatóban a rendelkezésre álló kutatási adatokra épülő információk kerülnek ismertetésre.

A szérum AMH-értékei kizárólag a petefészkek öregedésének előrejelzésére és a PCOS predikciójára használhatók a klinikai gyakorlatban. Az AMH önmagában nem elégséges az anovulációs infertilitás egyes típusainak pontos elkülönítésére. 

A gonadális anti-Müller-hormon (AMH) egy 140 kDa nagyságú glikoprotein, a növekedési és differenciációs faktorok transzformáló növekedési faktor-béta (TGF-béta, transforming growth factor-beta) szupercsaládjának tagja, az inhibinekkel és aktivinekkel együtt. 

Bár számos randomizált kontrollált vizsgálat szerint az alacsony szénhidráttartalmú diéták rövid távon a testsúly és a kardiometabolikus kockázat csökkenésével járnak együtt, a hosszabb utánkövetés nehéz kivitelezhetősége miatt ezek a tanulmányok nem szolgáltattak adatot a mortalitási kockázat alakulásával kapcsolatban.

A csontszövet egész életünk során folyamatos megújuláson megy át, és minden egyes atomja 7–10 évente kicserélődik. Ennek oka, hogy a mechanikai erőknek kitett anyagban „fáradás” alakulna ki és ez rövid távon csonttörésekhez vezetne.