A mellékvese páros szerv. A jobb mellékvese háromszögletű, a bal félhold alakú, lelapult szerv. A mellékvese működése létfontosságú a szervezet működése szempontjából. A mellékvesekéreg három fő hormoncsoportot termel: mineralokortikoidokat, glukokortikoidokat és androgéneket. A mellékvese velőállományában termelődnek a katecholaminok.(G.S.)

TARTALOM

1. A mellékvese anatómiája

2. A mellékvese szöveti szerkezete

3. A mellékvesekéreg élettana

4. A mellékvesevelő élettana

1. A mellékvese anatómiája

A mellékvesék a vesék felső pólusán, a 11-12. háti csigolya magasságában helyezkednek el. A mellékvesék tömege felnőtteknél egyenként 4- 5 gramm, felszínük enyhén dudoros. 

(forrás: Depositphotos_118970590_m-2015.jpg)

A mellékvesekéreg három fő hormoncsoportot termel: mineralokortikoidokat, glukokortikoidokat és androgéneket.
A mellékvese velőállományában termelődnek a katecholaminok.

2. A mellékvese szöveti szerkezete

A szervet kívülről sejtdús kötőszöveti tok (capsula fibrosa) borítja. A mellékvesén megkülönböztetünk:

• külső kéregállományt (cortex),
• belső velőállományt (medulla).

A kéreg felnőtt emberben a szerv 90%-át alkotja, tömött tapintatú, színe kénsárga (okkersárga) a raktározott koleszterinszármazékok miatt. A velő lágyabb állományú, színe világosabb, barnássárga. A szervet kívülről sejtdús kötőszöveti tok borítja be. A kötőszövetes tokból kötőszövetes sövények nyúlnak a mellékvese állományába, melyben erek és idegek futnak. A tok szerepe a szerv állományának egybentartása, védelme.

A mellékvese elhelyezkedése és felépítése

(forrás: Depositphotos_165149830_m-2015.jpg)

2.1. A mellékvesekéreg szöveti szerkezete.

A mellékvesekéreg (cortex) állománya szövettanilag három, a felszínnel párhuzamos rétegre osztható. Ezek kívülről befelé:

• Zona glomerulosa .
• Zona fasciculata.
• Zona reticularis.

Zona glomerulosa
Vékony réteg, közvetlenül a kötőszövetes tok alatt. Sejtjei fészkekbe rendeződnek. A sejtcsoportokat sinusoid kapillárisok veszik körül. A zona glomerulosa mineralokortikoid hormont, pontosabban aldoszteront és 11-dezoxikortikoszteront termel.

Zona fasciculata
A sokszögű sejtek a felszínre merőleges gerendákat képeznek. A gerendák között, velük párhuzamosan futnak a sinusok.

Zona reticularis
Hálózatos sejtkötegekből áll, melyek között sinusok futnak.

A kéreg sejtjei szteroid hormonokat termelnek. Ennek megfelelően a sejtplazmában koleszterinészterekből álló lipidcseppek, fejlett sima felszínű endoplazmatikus retikulum (sER), és tubuláris mitokondriumok találhatók.

1. ábra: A mellékvese szöveti szerkezete és a termelt hormonok

2.2. A mellékvesevelő szövettani szerkezete

A mellékvesevelő (medulla) állományát hálózatos gerendákba rendeződött ún. chromaffin sejtek alkotják. A gerendák között találhatók meg a sinusok. A chomaffin sejtekben membránnal határolt váladékszemcsék találhatók, melyek a hormonokat raktározzák, majd a sejten kívülre ürítik. A sejtek 75-80%-a adrenalint, 20-25%-uk noradrenalint szekretál.

3. A mellékvesekéreg élettana

A mellékvesekéreg mindhárom rétege a koleszterin többlépcsős átalakításával szteroidhormonokat termel, melyeket a mirigysejtek nem képesek jelentős mennyiségben felhalmozni, raktározni, hanem folyamatosan ürítik őket a szinuszoid kapillárisokban áramló vérbe. A legkülső zona glomerulosa mineralokortikoidokat szintetizál, melyek a szervezet só-víz háztartását szabályozzák. A középső zona fasciculata elsősorban glukokortikoidokat (pl. kortizol) termel, melyek sokrétű feladatai között szerepel pl. az anyagcsere, a gyulladásos folyamatok és az immunrendszer szabályozása. A belső zona reticularis főként androgéneket szintetizál, melyek a nemi jellegek kialakulását befolyásolják. Valamilyen mértékű kortizol-, androgén-, sőt, kis mértékű ösztrogéntermelés azonban mind a zona fasciculata-ban, mind a zona reticularis-ban megfigyelhető.

3.1. A mellékvesekéreg működésének szabályozása

A mellékvesekéreg működését, hormontermelését és véráramlását az adrenokortikotrop hormon (ACTH), melyet az agyalapi mirigy elülső lebenye (adenohypophysis) termel, a napszaktól függően (cirkadián periodicitás, diurnális ritmus): ébredéskor a legnagyobb mértékben, majd az ébrenlét során folyamatosan csökkenve, és alvás alatt újra növekedve.

ACTH hiányában a zona fasciculata és zona reticularis hormontermelése csökken, és maga a szövet is elsorvad (atrophia), míg tartósan magas ACTH-koncentráció esetén a mellékvesekéreg sejtjeinek száma és mérete is megnő (hypreplasia és hypertrophia), hormontermelésük pedig fokozódik.

Az ACTH főleg három hormon termeléséért felelős:

• glükokortikoidok (kortizol)
• mineralokortikoidok (aldoszteron)
• androgének

A mellékvesekéreg működését az ACTH-on kívül egyéb hormonok és más tényezők is befolyásolják. A zona glomerulosa hormontermelését az angiotenzin II serkenti.

2. ábra: A mellékvesekéreg működésének szabályozása

(forrás: Fonyó, 2006.)

3.2. A mellékvesekéreg által termelt hormonok

3.2.1. Glükokortikoidok (Kortizol és kortikoszteron)

A stresszválasz során fokozódó glukokortikoid-termelés a túlélést biztosítja olyan helyzetekben mint pl. éhezés, jelentős fizikai és pszichés megterhelés, szélsőséges klíma, sérülés, fertőzés.

3. ábra: Mellékvese és a stressz

(forrás: sulinet)

A zona fasciculata főként glukokortikoidokat: kortizolt és kortikoszteront termel. A kortikoszteron glukokortikoid jellegű hatása csupán 30-36%-a a kortizolénak. A hormontermelés az ACTH szabályozásához kötött.

A csúcskoncentráció ébredéskor mérhető, majd az ébrenlét alatt folyamatosan csökken, mélypontját az elalvást követő 1-4. órában éri el, végül még az alvás ideje alatt újra növekszik. Stressz hatására (sérülés, vérzés, fertőzés, extrém hideg vagy meleg, jelentős fizikai vagy pszichés megterhelés) tovább fokozódik a CRH, ACTH és glukokortikoidok elválasztása, ami segíti a stresszválasz kifejlődését (raktározott tápanyagok felszabadítása, vérkeringés fenntartása), de korlátozza is annak mértékét.

A képződött és vérbe került hormonok több mint 90%-ban transzkortin (kortikoszteroid-kötő globulin, CBG) szállítófehérjéhez kötődnek, de kisebb affinitással albuminhoz is képesek kapcsolódni, amely utóbbinak leginkább akkor van jelentősége, amikor a glukokortikoid-termelés mértéke meghaladja a rendelkezésre álló transzkortin mennyiségét. A célsejtekhez szállított hormonok diffúzióval jutnak be a sejtplazmába.

A glukokortikoidok hatásai

Negatív visszacsatolás a hipotalamusz-hipofízis rendszer felé: a kortizol gátolja a CRH és ACTH felszabadulását, valamint csökkenti az ACTH-termelő kortikotrop sejt CRH iránti érzékenységét.

A katabolikus hormonok (katekolaminok, glukagon, növekedési hormon) hatásának felerősítése és meghosszabbítása (permisszív hatás):

• a májban fokozzák a glükóz termelését (glukoneogenezis),
• a vázizomzatban fokozzák a glikogén és az izomfehérjék lebontását és csökkentik az aminosavak beépülését,
• a zsírszövetben fokozzák a trigliceridek lebontását (lipolízis) és egyúttal csökkentik a termelésüket (lipogenezis) is,
• mind a vázizomzatban mind a zsírszövetben inzulinrezisztenciát alakítanak ki, csökkentik a glukózfelvételt és -felhasználást, így növelik a vércukorszintet (hyperglycaemia).
• Ezeknek a változások az éhezéshez való alkalmazkodást garantálják.

Vérkeringés fenntartása:

• biztosítják a mellékvesevelő hormontermelését és a noradrenalin szív-érrendszerre kifejtett hatását (szívösszehúzódások erejének fokozása, erek szűkítése, vérnyomás növelése),
• gátolják az értágító hatású prosztanoidok termelődését,
• szükségesek az angiotenzinogén szintéziséhez, de viszont csökkentik az erek angiotenzin II iránti érzékenységét is. (Az angiotenzinogénből angiotenzin I, ebből pedig angiotenzin II keletkezik, mely érszűkítő, vérnyomásnövelő, aldoszteron- és ADH-szekréciót fokozó, nátriumvisszatartó és szomjúságérzést kiváltó hatással bír. Lásd: renin-angiotenzin rendszer.)

Só- és vízürítés fokozása:

• csökkentik a hipotalamuszban az ADH termelődését (ez a hormon vízvisszatartó hatással rendelkezik),
• biztosítják a pitvari natriuretikus peptid (ANP) szintézisét (ez fokozza a vesében a nátrium- és vízürítést),
• fenntartják a vesében a szűrletképződést (glomerulus-filtráció, GFR).
• A bélen keresztüli kalciumfelszívódás csökkentése és a vesén keresztüli kalciumürítés fokozása.

A kötő- és támasztószövetek képződésének gátlása:

• csökkentik a csontképződést,
• gyermekeknél mind a túl alacsony, mind a túl magas glukokortikoid-szint gátolja a csontok hossznövekedését,
• gátolják a kötőszöveti fibroblaszt sejtekben a sejtközötti állomány fehérjéinek (pl. kollagének) termelődését,
• gátolják a sebgyógyulást (citokinek szekréciójának csökkentése, makrofágok vándorlásának mérséklése).

Az immunrendszer és a gyulladásos reakciók gátlása:

• csökkentik a citokinek termelődését, felszabadulását és hatásosságát, valamint csökkentik a gyulladásos mediátorok és szövetdestrukciós enzimek szintézisét és az akut fázis-fehérjék keletkezését is (bár az utóbbiak szintézisének megindulásában is szerepelnek),
• gátolják az immunsejtek működését, vándorlását és osztódását,
• gátolják az antigénprezentálást,
• elősegítik az immunkompetens sejtek előalakjainak pusztulását (apoptózis);
• a keringő limfocitákat a nyirokszervekbe (csontvelő, lép, nyirokcsomók) irányítják.
• Nélkülözhetetlenek a tüdő fejlődésében és a surfactant termelődésében.

4. ábra: A glükokortikoidok hatásai

(Forrás: Varga Cs.)

3.2.2. Mineralokortikoidok (aldoszteron)

A mineralokortikoidok közül legfontosabb az aldoszteron. Hatására a vese kanyarulatos csatornáiban fokozódik a nátrium és víz visszaszívódása a kiválasztott vizeletből, ezáltal az aldoszteron gátolja a szervezet folyadékvesztését, és emeli a vérnyomást.

A vesén kívül a vastagbélben, a nyálmirigyek és a verejtékmirigyek kivezetőcsöveiben is található aldosteron receptor (kötőhely). Ezeken a sejteken a mineralokortikoidok hatásának élettani jelentősége nem azonos: a vesére kifejtett hatás életfontosságú, a vastagbélre és a verejtékmirigyekre kifejtett hatás egyes különleges körülmények között fontos lehet, míg a nyálmirigyeken érvényesülő hatás következmény nélküli.

5. ábra: A mineralokortikoidok hatásai

(Forrás: Varga Cs.)

3.2.3. Androgének (dehidroepiandroszteron, (dehidroepiandroszteron , dehidroepiandroszteron-szulfát)

A zona reticularis aktivitása is ACTH-szabályozáshoz kötött. Ez a réteg mindkét nem esetében elsősorban androgéneket (férfi nemi hormon hatású szteroidokat) termel: dehidroepiandroszteront (DHEA) és dehidroepiandroszteron-szulfátot (DHEAS), amelyek a perifériás szövetekben tovább alakulhatnak nagyobb aktivitású androgénekké (tesztoszteron, 5-alfa-dihidrotesztoszteron) vagy ösztrogénekké, és a nemi jellegek kialakulásért felelnek.

5-6 éves korban a megnövekedett CRH- és ACTH-felszabadulás következtében fokozódik a mellékvesekéreg androgéntermelése (adrenarche), amely a hónalj- és szeméremszőrzet növekedésében nyilvánul meg. Az androgéntermelés mértéke a pubertás életszakasztól 40-50 éves korig a legmagasabb, ezután pedig folyamatosan csökken.

4. A mellékvesevelő élettana

Katecholaminok (Adrenalin, Noradrenalin)

A szervezet készenléti reakciója során a mellékvesevelő működése fokozódik, katecholaminok termelődése nő.. A mellékvesevelő chromaffin sejtjeinek 20–25%-ában noradrenalin termelődik, 75–80%-ukban viszont a képződött noradrenalin továbbalakul adrenalinná.

A készenléti reakció következtében kialakuló katecholaminok felszabadulása a következő élettani hatásokkal jár:

• növekszik a szívfrekvencia (pulzusszám) és a szívösszehúzódások ereje (pozitív chronotrop, dromotrop, inotrop hatás);
• tágulnak a működő vázizmokat ellátó erek és a szívkoszorúerek (vasodilatator hatás);
• nagy koncentráció esetén növekszik a teljes perifériás érellenállás (vasoconstrictor hatás) és így az artériás középnyomás;
• a jobb oxigénfelvétel és széndioxid leadás érdekében tüdőben tágulnak a hörgők (bronchodilatator hatás);
• a májban fokozódik a glikogenolízis és a glukoneogenzis, a hasnyálmirigyben gátolt az inzulinfelszabadulás, a zsírszövetben fokozódik a lipolízist, így növekszik a glükóz-, szabad zsírsav- és glicerinfelszabadulása;
• fokozódik a sűrű, viszkózus nyál elválaszta;
• serken a gyomor sósavelválasztása;
• csökken a tápcsatorna motoros működése (perisztaltika);
• a pupillák tágulnak (mydriasis);
• piloerekció (lúdbőr, felborzolt szőrzet) alakul ki;
• nő a vérlemezkék aktiválódása.

6. Ábra: A katecholaminok hatásai (Canon-féle vészreakció)

(Forrás: Varga Cs.)

A készenléti reakciót kiválhatja veszélyérzet és pszichés stressz (félelem, szorongás, aggódás), fizikai munka, fájdalom, sérülés, vérvesztés vagy extrém hideg, de a dohányzás is fokozza az adrenalinelválasztást.

• Nyugalomban, hanyatt fekve a vérplazma adrenalin-koncentrációja 20-50 pg/ml, noradrenalin-koncentrációja pedig 100-350 pg/ml.
• Nehéz fizikai munka hatására az előbbi 400 pg/ml fölé, utóbbi 2000 pg/ml fölé emelkedhet.

Az adrenalin teljes mennyisége a mellékvesevelő terméke, míg a noradrenalin legnagyobb része az idegrendszerből,az úgynevezett szimpatikus posztganglionáris axonokból származik.

►Lásd még

Mellékvesekéreg működési zavarai

Mellékvesevelő működési zavarai

Lányok serdülésének zavarai

Szteroidok- A glükokortikoidok élettani és gyógyszertani hatásai

Az aldoszteronról a a XXI. század elején.

Szteroid-21-hidroxiláz-deficientia, a congenitalis adrenalis hyperplasia leggyakoribb oka

Baló T.: A-mellékvesekéreg-betegségei.pdf

Mellékvese betegségek és terhesség

Irodalom

• Fonyó Attila: Az orvosi élettan tankönyve. 3. kiadás. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2006. ISBN 963-242-845-5
• Hajdu Ferenc: Vezérfonal a neuroanatómiához. 3. kiadás. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2004. ISBN 963-9214-41-8
• Papp Zoltán (szerk.): A szülészet-nőgyógyászat tankönyve. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2007. ISBN 978-963-9656-17-8
• Varga Csaba Metabolikus szindróma alapjai. ISBN 978-963-306-337-8