Az utóbbi években megismert klinikai vizsgálati eredményekből tudjuk, hogy az anti­diabetikus kezelés reális célja lehet a kemény kardiovaszkuláris (CV-) végpontok csökkentése is. (forrás: Háziorvos Továbbképző Szemle,2018, 23.(10.)

Erről beszélgettünk az ESC kongresszusán Thomas Luscherrel, a londoni Royal Brompton Hospital and Imperial College kardiológus professzorával, a European Heart Journal főszerkesztőjével.

Az utóbbi években megismert klinikai vizsgálati eredményekből tudjuk, hogy az anti­diabetikus kezelés reális célja lehet a kemény kardiovaszkuláris (CV-) végpon­tok csökkentése is. Erről beszélgettünk az ESC kongresszusán Thomas Luscherrel, a londoni Royal Brompton Hospital and Imperial College kardiológus professzorával, a European Heart Journal főszerkesztőjével.

KÉRDÉS

Milyen lehetőségeink vannak arra, hogy csökkentsük a CV-események előfordulását cukorbetegekben?

VÁLASZ

A legegyszerűbb tanács, amit a betegeknek adhatunk az, hogy fogyjanak le (egyenek kevesebbet és/vagy mást, végezzenek testmozgást), ami elvileg a legolcsóbb és legjobb módja a cukorbetegség kezelésének, de sokszor nagyon nehezen megvalósítható a gyakorlatban. Idáig is tudtuk, hogy a diabetes mellitus az erek „rákja”, nemcsak önmaga, hanem a jellegzetes társbetegségek (diszlipi­démia, hipertónia) miatt is, de nem voltunk képesek meggyőzően csökkenteni a kardiovaszkuláris morbiditást, a miokar­diá­lis infarktus és stroke előfordulását – márpedig ez az, amiben a betegek többsége meghal.

Ezért is gondolom úgy, hogy a területen áttörést jelent az a két nagy vizsgálat, amelyek kimutatták, hogy a nátrium-glükóz kotranszportert gátlók (SGLT-2-inhibitorok) jelentősen csökkentették a halálozást és a szívelégtelenséggel kapcsolatos események előfordulását is. Rájöttünk, hogy ahelyett, hogy az izomba és a zsírszövetbe pumpáljuk a cukrot, ami aztán hízáshoz vezet, megszabadulhatunk tőle a vesén keresztül. Ez volt az első alkalom, hogy sikerült a mortalitás csökkenését kimutatni. A DPP4-gátlók például csökkentik a vércukorszintet, ami kedvez a mikro­cirkulá­ció­nak, de a halálozást nem befolyásolja.

A másik nagy jelentőségű felfedezés az volt, hogy a GLP-1-agonisták – talán kissé kevésbé lenyűgöző eredménnyel, de – azonos tendenciát mutattak. Vagyis most már két gyógyszercsalád is rendelkezésünkre áll, amelyek mérséklik a CV-halálozást. A következő lépés lehet talán a két gyógyszer kombinálása, hogy még nagyobb arányban csökkentsük a CV-események előfordulását. Természetesen nem feledkezhetünk meg a vérnyomáscsökkentés fontosságáról és a statinokról – bár utóbbiak a szénhidrátháztartást nem befolyásolják pozitívan, mégis, összességében csökkentik az események rátáját.

KÉRDÉS

Említette a súlycsökkentés fontosságát. Hogy teljesít ebből a szempontból az említett két gyógyszercsalád?

VÁLASZ

Ebből a szempontból a GLP-1-agonis ták jobbak, mivel csökkentik az étvágyat, ez kulcsfontosságú a sikerükben. Érdekes, hogy végeztek kutatást súlyosan elhízott betegekkel, akik gyomorbypass-műtéten estek át, és azt találták, hogy a GLP-1-szintjük megemelkedik. Véleményem szerint a GLP-1 kulcsszereplő a súlycsökkentésben diabéteszben szenvedő betegeknél. Természetesen nem operálhatunk meg minden beteget, szükségünk van ezekre a gyógyszerekre (mint az exogén GLP-1-re), amelyek úgymond utánozzák a műtét hatását (az endogén GLP-1-szint emelkedését).

KÉRDÉS

Klinikusként hol látja ezeknek a gyógyszereknek a helyét a cukorbetegség kezelésében?

VÁLASZ

Kardiológusként minden háziorvosnak javaslom, hogy használjon SGLT-2-gátló vagy GLP-1-agonista szert, hiszen olyan gyógyszerekre van szükség, amelyek a kardiovaszkuláris események számát is csökkentik, nemcsak a vércukorszintet. Nemcsak a „puha” végpontokat akarjuk csökkenteni, hanem azt akarjuk, hogy a betegek tovább, jobb életminőséggel éljenek.

KÉRDÉS

Mi a véleménye: ha egy cukorbeteg a jelenlegi gyógyszereivel jól kontrollált, kell-e, mikor kell váltani?

VÁLASZ

Őszintén szólva én mindenképp váltanék. Ha valaki koronáriabetegségben szenved (kardiológusként ilyen betegekkel találkozom, míg az endokrinológusok valószínűleg több olyannal, akiknél ez még nem alakult ki), biztosan váltanék – akkor is, ha jól kontrollált a páciens vércukorszintje, hiszen a CV-események bekövetkezésének valószínűségét szeretnénk csökkenteni. A betegek optimális kezelése (a statinon, az antihiper­tenzív gyógyszereken, az aszpirinen kívül) a CV-események megelőzése szempontjából is leghatékonyabb antidia­be­ti­ku­mokat foglalja magába. Az ESC, diabetológusokkal együtt, már új irányelvek megalkotásán dolgozik, mivel a közelmúltban rengeteg új, meggyőző adat gyűlt össze arra vonatkozóan, hogyan kezeljük megfelelően a diabetes mellitusban szenvedőket.