A pajzsmirigy és a PCOS kapcsolata

A pajzsmirigy és a PCOS kapcsolata
Egyre gyakrabban kerül felismerésre két endokrin diszfunkció, a policisztás /polycystas petefészek szindróma (PCOS) és az alúlműködéssel járó autoimmun pajzsmirigybetegség (Hashimoto thyreoditis) együttes előfordulása.(G.S.)

TARTALOM

1. PCOS és a pajzsmirigy műkődés 

2. Mi történik a petefészekben?

3. Mi történik a pajzsmirigyben?

4. Valóban igazolható, hogy a PCOS-ben nő az autoimmun betegségek kockázata?

Összefoglalás


1. PCOS és a pajzsmirigy műkődés 

A két betegség közötti kapcsolat jellege még nem tisztázott. Mindkét tünetegyüttesnek vannak közös jellemzői a kockázati tényezőkben és a kórélettani (patofiziológiai) folyamatokban. Ezzel párhuzamosan bizonyos genetikai tényezők, amelyek e diszfunkciók kialakulását szolgálják, eltérőek. Az elhízással járó zsírszövet mennyiségének növekedése (adipozitás), a megnövekedett inzulinrezisztencia, a magas leptin koncentráció, vagy az autoimmunitásra utaló jelek mindkét betegségben jelen vannak, melyek, közös és komplex szerepet játszanak / játszhatnak e két rendellenesség kialakulásában.

A pajzsmirigy rendellenességek és a policisztás /polycystas petefészek szindróma (PCOS) a populáció két leggyakoribb endokrin rendellenessége. Bár a hypothyreosis és a PCOS etiopatogenezise (kórkialakulás) teljesen más, e két szervnek sok közös vonása van. A petefészek méretének és a petefészkek cisztás változásának növekedését a primér hypothyreosisban már leírták. Ugyanakkor egyre inkább felismerték, hogy a pajzsmirigy rendellenességek gyakoribbak a PCOS-nál a normál populációhoz képest. Jelenleg még nem tisztázott hogy ez egy közös tényezőnek tulajdonítható-e, amely hajlamos mindkét rendellenességre, vagy mindkét rendellenességben kimutatható hasonló kórélettani folyamatokra (patofiziológiára) vezethető vissza?

2. Mi történik a petefészekben?

Hypothyreosisban a petefészek szerkezete polycystikus lesz. Ezért a PCOS gyanúja esetén a diagnosztikai folyamat során a pajzsmirigy rendellenességeket is ki kell zárni. A mögöttes patofiziológiát az 1. ábra ismerteti.

1. ábra: A PCOS és a hypothyreosis feltételezett kapcsolata

A thyrotropin felszabadító hormon / Thyrotropin-releasing hormone (TRH) emelkedése az elsődleges ok primér hypothyreosisban, mely fokozott prolaktin és pajzsmirigy stimuláló hormon (TSH) kiáramlásához vezet. A prolaktin hozzájárul a polycystás petefészek kialakulásához azáltal, hogy gátolja az ovulációt a follikulus-stimuláló hormon (FSH) és a luteinizáló hormon és a mellékvese fokozott dehidroepiandroszter arányának megváltoztatása következtében. A megnövekedett TSH (szerkezete hasonló az FSH-hoz) szintén hozzájárul a petefészekben kialakuló peteérési zavarhoz. Felmerült a hypothyreosis következtében kialakuló fokozott kollagén képződés is a petefészekben.

A petefészek morfológiájának (szerkezetének) súlyossága a primér hypothyreosis időtartamától és súlyosságától is függ.

Muderris és mtsai. által  végzett vizsgálat eredményei szerint, melyet kevésbé súlyos primer hypothyreosisban szenvedő PCOS-s betegek között végeztek, a petefészek térfogatának normalizálódását írták le thyroxin pótlása után.

3. Mi történik a pajzsmirigyben?

A szubklinikus pajzsmirigy diszfunkció előfordulása az általános populációban körülbelül 10% -ra becsülhető, de a reproduktív években ennek gyakorisága (prevalencia) 4-6% közötti. Az utóbbi években számos kutatásban vizsgálták a pajzsmirigy rendellenességek és a PCOS kapcsolatát.

Sinha és mtsai. - összehasonlítva 80 PCOS-es beteget 80 kontrollal - szignifikánsan magasabb arányban mutatott ki strúmát (27,5% vs. 7,5%) és a szubklinikus hypothyreosist (22,5% vs. 8,75%) PCOS-betegekben, a kontrollokhoz képest.

Egy másik vizsgálatban a PCOS-ben szenvedő fiatal nőknél a szubklinikus hypothyreosis prevalenciája (TSH> 4,5 μIU / ml) 11,3% -os, az átlagos TSH szint: 6,1 ± 1,2 mIU / L) volt. Nem volt különbség két csoport között a BMI, a derékkörfogat vagy a Ferriman-Gallwey pontszám alapján. Az alacsony sűrűségű lipoprotein koleszterin (LDL-C) szignifikánsan magasabb volt szubklinikus hypothyreosis esetén. A két rendellenességet összekötő patofiziológiai útvonalat eddig nem határozták meg egyértelműen. A legnyilvánvalóbb kapcsolat talán a megnövekedett BMI és az inzulinrezisztencia.

A BMI emelkedés PCOS-ben gyakori (54-68%). A pajzsmirigy funkciók és az elhízás közötti kapcsolat vonatkozásában, bár a pontos patomechanizmus még nem tisztázott, elég bizonyíték van arra, hogy a TSH emelkedett, ha a BMI is magasabb (túlsúlyos állapot, elhízás)-ben. A feltételezett kapcsolatot a 2. ábra foglalja össze.

2. ábra A pajzsmirigy funkció és az elhízás közötti feltételezet kapcsolat (forrás Lim SS, 2012)

Az elhízásban emelkedik a gyulladásos mediátorok szintje és az inzulinrezisztencia gyakorisága. Ez, eddig még nem ismert mechanizmuson keresztül az agyalapi mirigyben csökkenti a II. típusú dejodináz-aktivitását, ami csökkenti a T3 és növeli az STH szintjét.

Egy másik mechanizmus a leptinhez köthető. Az elhízásban megemelkedett leptin közvetlenül a hypothalamusra hat, ami növeli a TRH szekréciót. Az ennek következtében emelkedett TSH-szint, két útvonalon keresztül hathat az adipocitákra. Egyrészt fokozza azok proliferációját (sejtek szaporodása), másrészt fokozza az adipocytákban (zsírsejtek) képződő gyulladáskeltő mediátorok termelődését.

Muscogiuri és mtsai. vizsgálatai szerint mind az elhízás, mind az inzulinrezisztencia szignifikánsan társult emelkedett TSH-val, de a többváltozós regresszió statisztikai vizsgálat után a TSH csak a hasi zsírszövet (abdominális elhízás) mértékével mutatott szignifikáns kapcsolatot (P = 0,01) .

Ennek a mechanizmusnak az a hiányossága, hogy nem magyarázza meg a pajzsmirigy autoimmun betegségének előfordulását PCOS-ban szenvedő betegeknél.

A két betegség közötti kapcsolatot még az immunológiai folyamatokkal is is lehet magyarázni.

  • A PCOS betegeknél magasabb a pajzsmirigy-antitest szintje, nagyobb a pajzsmirigy térfogata.
  • A pajzsmirigy-peroxidáz antitesteket (anti-TPO) vizsgálva kimutatták, hogy PCOS-ben szenvedő betegek 27% -ában vannak jelen, míg a kontrolloknál csak 8% -ában.

4. Valóban igazolható, hogy a PCOS-ben nő az autoimmun betegségek kockázata?

A PCOS komplex, gyakran hyperösztrogenizmussal (peteérés hiányával) járó állapot. A hyperösztrogenizmus megnöveli az autoimmun betegségek előfordulásának gyakoriságát.. Az ösztrogén receptorok proliferatív hatást fejtenek ki a B-limfocitákon és az ösztrogén receptorok is jelen vannak a T-sejtekrn, valamint a makrofágokon is.

A PCOS-betegeknél a pajzsmirigyen kívül egyéb szerveknél is észlelhetők bizonyos fokú autoimmunitásra utaló jelek.

  • Egy kutatás alapján a 34 PCOS nő közül 15-nél (44%) legalább egy izotípusú (IgG-27%, IgA-3%, IgM-27%) pozitív petefészek elleni antitest volt igazolható.
  • Egy újabb vizsgálat arról számolt be, hogy a PCOS-betegek 8,6% -ánál igazoltak antinukleáris antitestek (ANA) pozitivitását, míg a kontroll csoportban nem volt pozitív eset.
  • Vannak adatok a simaizom ellenes antitestek emelkedésére is.

A kutatási adatok alapján úgy tűnik, hogy a PCOS, az adipozitás, a pajzsmirigy diszfunkció és az autoimmunitás összetett szerepet játszik, különböző klinikai kórformákban.

Ugyanakkor az egyes tényezők jelentőség, illetve a pajzsmirigy és a PCOS közötti immunológiai kapcsolat még a mai napig sem igazolt egyértelműen.

Az autoimmunitás és az elhízás közötti lehetséges kapcsolatra utalhat a Medical Research Council (Egyesült Királyság) 1946-ban indított kohorsz-vizsgálata, mely pozitív összefüggést mutatott 60-64 éves nők anti TPO pozitivitása és a gyermekkori (0-14 év) testsúlyuk, túlsúlyuk továbbá felnőttkori BMI-jük között.

Cutolo M, 2012 és Matarese G., 2007 érdekes teoriát dolgoztak kis a leptin szerepéről, de ez még további tisztázásra szorul. (Lásd: 3. ábra)

3. ábra: Komplex útvonal, amely összekapcsolja az elhízást az emelkedett pajzsmirigy stimuláló hormonnal, valamint az autoimmunitást, a leptin keresztül (forrás: Cutolo M, 2012; Matarese G., 2007)

A fokozott adipozitás hatására emelkedett leptin a növeli a hypothalamusból (agyalap)származó TRH-szekréciót a JAK2 tirozinkináz / jelátalakító és a transzkripciós 3 faktor aktivátorán keresztül. A megnövekedett TSH fokozza az adipociták proliferációját a TSH receptorokon keresztül. A leptin szintén befolyásolja az autoimmunitást a T-sejteken keresztül. (Indukálja az effektor (helper, segítő) T-sejtek működését és visszaszorítja a szabályozó T-sejtek hatását.

Magyarázat:

A T sejtek 3 osztályát különböztetjük meg:

  • (1) citotoxikus T sejtek, helper T sejtek és szabályozó (szupresszor) T sejtek. Az effektor citotoxikus T sejt közvetlenül megöli a vírus, vagy más intracelluláris patogén által fertőzött sejtet (pontosabban apoptózisra kényszeríti).
  • (2) Az effektor helper (segítő) T sejtek más sejtek (makrofágok, dendritikus sejtek, b sejtek, citotoxikus T sejtek) válaszreakcióját serkentik.
  • (3) Az effektor szabályozó sejtek gátolják más sejtek működését, különösen az önreaktív T sejtekét.

Összefoglalás

Annak ellenére, hogy megfelelő számú kutatás áll rendelkezésre annak alátámasztására, hogy a szubklinikus hypothyreosis / pajzsmirigy autoimmunitás előfordulása PCOS-betegek között gyakrabban fordul elő, a két betegség közötti kórélettani kapcsolat MÉG NEM tisztázott. Ezért hosszú távú prospektív vizsgálatokra van még szükség a pajzsmirigy diszfunkció jelentőségének felméréséhez PCOS-ben szenvedő betegeknél, különösen meddőségi panaszok esetén és terhesség alatt.

 

FIGYELMEZTETÉS
Jelen tájékoztató nem helyettesíti kezelőorvosával történő személyes konzultációt vagy az Ön által használt készítmény betegtájékoztatójának elolvasását!

 

►Lásd még

A pajzsmirigy betegségei

PCOS diagnózisa a gyakorlatban

 

Irodalom

 

Mint minden weboldal, ez is használ cookie-kat, hogy kellemesebb felhasználói élményben legyen része, amikor az oldalunkon jár.
Az “Értem” gomb lenyomásával hozzájárulását adja, hogy elfogadja őket. További tudnivalókat a cookie-król Adatvédelm menüpont alatt talál.