1998. február 28-án a brit Lancet orvosi szakfolyóirat friss számában megjelent egy tanulmány, ami összefüggést vázolt fel a kanyaró vírusa, a gyulladásos bélbetegségek, és az autizmus között. Ez egészen radikális gondolat volt, és ha igaz lett volna, az autizmus okainak felderítése simán Nobelt ért volna – csakhogy a későbbi kutatások és vizsgálatok nem tudták megerősíteni a tanulmány mögötti kísérletek eredményét.(forrás: Webdoki)

Előfordul néha ilyesmi a tudományos világban, általában az a következménye, hogy kinyomozzák, milyen mérési vagy módszertani hiba vezetett az alapkutatás tévedéséhez, levonják a tanulságot, és az élet megy tovább. Emlékezhetünk, pár éve pont ez történt a fénysebességet átlépő részecskék szenzációja kapcsán is.

A Lancet autizmusos tanulmányának egészen más lett az utóélete:

MOST, HÚSZ ÉVVEL KÉSŐBB ENNEK KÖSZÖNHETJÜK, HOGY LEGYŐZÖTTNEK HITT BETEGSÉGEK TÉRNEK VISSZA A NYUGATI VILÁGBA, ÉS GYEREKEK HALNAK MEG KÖNNYEN MEGELŐZHETŐ BETEGSÉGEKBEN.

OLTÁSELLENES MOZGALMAK

Oltásellenes mozgalmak nagyjából azóta léteznek, hogy a védőoltásokkal elkezdtek kísérletezni az orvosok, az angol Anti-Vaccination League 1853-ban alakult, az amerikai Anti Vaccination Society 1879-ben. Ahogy az oltások elterjedtek, és kiderült, hogy remekül működnek, és gyakorlatilag teljesen sikerül a segítségükkel betegségeket eltörölni a Föld színéről, az oltásellenes hangok egyre inkább elhalkultak.

Aztán, valamikor a nyolcvanas években ez elkezdett megváltozni. A legyőzött betegségek elkezdtek kikopni a kollektív emlékezetből, és egyre több szülő kezdte rossz szemmel nézni, hogy egy nagy tűvel megszúrják az egyébként teljesen egészséges gyerekét, kötelező módon, holmi harmadik világbeli és középkori betegségekre hivatkozva.

1955-ben történt egy nagyon csúnya eset Amerikában: egy hibásan legyártott vakcina miatt 200 ezer gyerek aktív vírust tartalmazó, gyermekbénulás elleni oltást kapott. 40 ezren betegedtek meg, több mint 200-an maradandó bénulást szenvedtek, tízen meghaltak. Fura módon mégsem ez, hanem az esetet feldolgozó, Emmy-díjat is nyert 1982-es dokumentumfilm, a Vaccine Roulette tekerte fel újra az oltáskritikus hangokat.

Nagyjából ezzel egy időben, a nyolcvanas évek végén került az érdeklődés középpontjába az egyébként az 1940-es évek óta ismert és kutatott fejlődési rendellenesség, az autizmus is, nem kis részben az Esőember című Oscar-díjas filmnek, és benne Dustin Hoffman zseniális alakításának köszönhetően. A rejtélyes, gyógyíthatatlan állapot, aminek az okairól csak találgatnak a tudósok, minden, kicsit is furán viselkedő gyerek szüleire garantáltan a frászt hozta.

És ebben a helyzetben jött Wakefield tanulmánya, összekötve a két slágertémát: a védőoltások okozzák az autizmust.

DE KI IS ANDREW WAKEFIELD?

Andrew Wakefield egy tradicionális angol orvos családba született 1957-ben, és egészen természetes módon lépett ő is erre a pályára. Májátültetésekre specializált sebész és gasztroenterologus lett belőle.

A nyolcvanas évek nagy részét Kanadában, a torontói egyetemen töltötte kutatóként, elsősorban a Crohn-betegségre, a bélrendszer nyálkahártyájának krónikus - és jelenleg gyógyíthatatlan - gyulladására koncentrálva. A kilencvenes években Angliába visszatérve a Royal Free Medical School oktatója lett, és folytatta kutatásait is. 1993-ban a Medical Virology című szaklap jelentette meg a tanulmányát arról, hogy a kanyaró vírusa és a Crohn-betegség között összefüggés lehet - a kutatási eredményeit azonban nem sikerült másoknak reprodukálni, így a hipotézisét is elvetették szakértői körökben.

Ennek a tanulmánynak volt a folytatása az 1998-as, amiben már összeért minden szál: a gyulladásos bélbetegségek, a kanyaró és az MMR-oltás. Wakefield kibővített elmélete az volt, hogy:

• A kanyaró, rubeola és mumpsz elleni, 15 hónapos korban kötelezően kapott védőoltással kerül a kanyaró legyengített vírusa a szervezetbe.
• Ez okozza a bélrendszer gyulladását.
• Ahonnan a vérárammal olyan fehérjék jutnak az agyba, amik károsítják azt, előidézve az autizmust.

A kutatás eredményeit részletező tanulmány a jó nevű Lancet orvosi folyóiratban jelent meg, ANNAK ELLENÉRE, HOGY MÉG LAIKUSOK SZÁMÁRA IS NYILVÁNVALÓ HIÁNYOSSÁGAI ÉS HIBÁI VOLTAK. A VIZSGÁLATOT MINDÖSSZE 12 GYEREKEN VÉGEZTÉK, AMI NAGYON KICSI MINTA; DE MÉG ENNÉL IS SÚLYOSABB, HOGY KONTROLLCSOPORT EGYSZERŰEN NEM VOLT. Wakefield úgy jelentette ki, hogy az oltás, a Crohn és az autizmus között összefüggés van, hogy meg sem próbálta oltatlan gyerekekkel bizonyítani, hogy náluk ritkább lenne az autizmus és a Crohn.

Ilyen alapon mondhatta volna azt is, hogy az ok a háttérben az anyatej, vagy az esti altatódal, vagy az esős angol időjárás, vagy bármi, amivel mind az összes vizsgált gyerek találkozott. Ráadásul a vizsgálatok során minden esetben előbb jelentkeztek az autizmus tünetei, és csak utána a bélgyulladásé, mégis azt a következtetést vonta le ebből Wakefield, hogy utóbbi okozza az előbbit.

A következő években a Sunday Times és a British Medical Journal oknyomozásai további súlyos visszásságokat derítettek fel a tanulmány körül. Kiderült például, hogy Wakefield feleslegesen, és engedély nélkül végzett olyan kellemetlen beavatkozásokat a gyerekeken, mint a végbéltükrözés vagy a lumbálpunkció (a gerincfolyadék megcsapolása injekciós tűvel).

Előkerült egy új típusú, egykomponensű kanyaróoltás szabadalma, amit Wakefield nyújtott be fél évvel azelőtt, hogy megjelent volna a tanulmánya - amiben hogy, hogy nem, pont egy ilyen oltás bevezetését szorgalmazza az MMR helyett.

Kiderült, hogy Wakefield 400 ezer fontot (mai árfolyamon 140 millió forint) kapott a kutatásra egy ügyvédi csoporttól, ami orvosi műhibaperekre specializálódott, és olyan bizonyítékokra vadászott, amivel a vakcina gyártókat beperelhetnék.

Ezzel párhuzamosan Wakefield egy autizmust kimutató gyorsteszt terveivel házalt befektetőknél, ami az ígéretei szerint 28 millió font (kb. 10 milliárd forint) bevétellel kecsegtetett a tanulmány megjelenése után.

Ezek persze még csak orvosetikai vétségek és összeférhetetlenségi aggályok, amik nem feltétlenül befolyásolják a kísérletek eredményeit. Az igazi bomba akkor robbant, amikor Brian Deer brit oknyomozó újságíró összehasonlította a vizsgálatban részt vett gyerekek kórházi kartonjait a Wakefield-tanulmánnyal, és kiderült, hogy egyszerűen nem stimmelnek az adatok. A vizsgálati eredmények, a szülők beszámolói, a gyerekek egészségügyi adatai egyszerűen meg lettek hamisítva, hogy alátámasszák Wakefield hipotézisét. Itt aztán végképp kitört a botrány.

. A tanulmányt a Lancet visszavonta. 

Wakefield praktizálási engedélyét elvették, az oktatói állásából és az orvosi kamarából kirúgták.

Ő maga mindvégig tagadott minden vádat (Deert be is perelte rágalmazásért, de a bíróság az újságírónak adott igazat), egy egyre szélesebb és paranoiásabb összeesküvés képét festve fel, ahol a teljes orvosi és kutatói társadalom, a média, a gyógyszergyárak, az egészségbiztosítók és a kormányok mind az ő tönkretételén, és a vakcina botrány elhallgatásán dolgoznak.